Home grammar A do eltűnése függő kérdésben

A do eltűnése függő kérdésben

164

Egy olyan jelenséget fogunk megvizsgálni, amely általános jellemzője a függő kérdésnek, mégis érdekes, ahogy ez a jellemző megnyilvánul. Azzal fogunk foglalkozni, hogy a do hogyan viselkedik direkt mondatokban és hogyan viselkedik indirekt mondatokban.

Mint tudjuk, direkt kérdésekben mindig a do-t használjuk, ha cselekvésre kérdezünk rá. Ha eldöntendő kérdésről van szó, akkor a do marad a mondat elején első pozícióban, ha viszont kérdőszó is van a mondatban, akkor a kérdőszót követnie kell a do-nak.

Figyeljük meg ezt a két esetet:

Does Sarah want something?

Itt csak igennel vagy nemmel lehet válaszolni, mert a do szerepel  a kérdő mondat operátoraként. Ha viszont kérdőszó is jár a mondathoz, akkor kiegészítjük a kérdést a kérdőszóval:

What does Sarah want?

Erre a kérdésre már nem lehet csak igennel vagy nemmel válaszolni, mert valamilyen magyarázatot vár a kérdező. Láthatjuk tehát, hogy a do ott van az eldöntendő és a kiegészítendő kérdésben is egyaránt. Ha viszont ennyire fontos a do szerepe, akkor hogyan lehet az, hogy el fog tűnni a függő kérdésben? A válasz egyszerű: függő kérdésben az idézett mellékmondatból egyenes szórend lesz és már nem úgy fog viselkedni, mint egy kérdő mondat.

Vagyis:

He asked what Sarah wanted.

Itt tehát nem kérdő mondatról van szó, hanem egy állító mondatról, ahol nincs helye a do-nak mint operátornak.

Az ask mint reporting verb egy kérdő mondatot vonz, amelyből tárgy lesz: what Sarah wanted azaz S + V + O, ahol az O egy interrogative sentence.

Kérdő mondatot tehát lehet állító mondatban használni úgy, ha eltávolítjuk a do-t és egyenes szórenddé alakítjuk azt. Itt is ez történik. Amíg a direkt kérdésben szerepelt a do, az indirekt kérdésben már nem, mivel nem kérdő szórendet alkalmazunk. Ezzel pedig visszajutottunk ahhoz az alapszabályhoz, hogy do cselekvésre való kérdezésnél és tagadásnál használatos, míg állításnál nem.

Így lehetséges ez, hogy nincs szükség rá a függő kérdésben. Most egy kicsit bonyolítsuk a dolgot azzal, hogy alanyra kérdezzünk rá, ne tárgyra:

Who invited you?

Itt a who alanyként viselkedik, ezért nem szükséges a do.

Ugyanez függő kérdésben:

He asked who had invited me.

Itt sem szerepel a do, de ha tárgy lenne a kérdőszó, akkor sem szerepelne:

“Who did you invite?” He asked me, who I had invited.

Függő kérdés esetén tehát arra kell ügyelnünk, hogy ne használjuk a do-t. De akár le is egyszerűsíthetnénk a szabályt: a do szerepe a függő kérdésben az, hogy nincs szerepe 🙂