Home grammar Nyomatékosítás a do-val

Nyomatékosítás a do-val

207

Néha előfordul velünk, hogy szeretnénk valamit hangsúlyozni, vagy ki szeretnénk valamit emelni. Erre a magyarban a leggyakoribb eszköz a de szó. Még rátesz egy lapáttal, ha azt mondjuk:

– De igenis…! Ilyenkor azt fejezzük ki, hogy egy állítással szemben ellenvetésünk van és a partnerünk állítását meg akarjuk cáfolni. Számtalan ilyen eset van, hogy valaki állít rólunk valamit, mi azonban ellenállást fejezünk ki azzal, hogy nyomatékot adunk annak amit mégis megtettünk.

Például tegyük fel, hogy szorgalmasan dolgoztunk egész délután és lazításképp böngészni kezdünk. Ekkor odalép hozzánk a főnökünk és azt mondja:

Látom nem sokat dolgoztál ma!

Felháborodva főnökünk állításán, szinte azonnali reakcióként ki is jelentjük:

De igenis dolgoztam!

Nem csoda a felháborodásunk oka, hiszen ha ténylegesen egész nap leizzadtunk a munkától, még csak ebédszünetre sem volt időnk, akkor jogos lehet az érzelmi kitörés. Még akkor is, ha a főnökünkről van szó. Persze kérdés az, milyen természetű a főnökünk, mert nem árt visszafogni magunkat. Ha hangsúlyozni szeretnénk valamit, akkor erre megfelelő segédige a do.

Ezt főként akkor használjuk, ha a beszélő kétségét fejezi ki valamivel szemben.

Forma: do + infinitive

You didn’t see him ? I did see him!

Partnerünk azt állítja, hogy nem láttuk az illetőt. Kételkedik abban, hogy láttuk-e. Nekünk azonban meggyőződésünk, hogy igenis láttuk. Most mindegy kiről van szó, ha ismerjük az illetőt és láttuk is, akkor nem fogadhatjuk el partnerünk állítását, mert nem mond ránk igazat. A do tiltakozást fejez ki ezen a módon. Ez a forma sokkal nyomatékosabb, mintha csak annyit mondanánk, hogy I saw him.

A do tehát magát az igét emeli ki, mint a cselekvés leírását. Jelentése megegyezik a de szóval, de jelentheti akár a nyomatékosabb de igenis! kifejezést is. Nem utolsó szempont az sem, hogy milyen hangsúllyal mondjuk ezt a szót. Beszédben ugyanis minél nagyobb a hangsúly a do segédigén, annál hangsúlyosabban állítjuk valaminek az ellenkezőjét.

Csak akkor érdemes beszédben használni ezt a szót nyomatékosításra, ha ténylegesen emegtettünk valamit és valóban nem értünk egyet azzal, amit a partnerünk mond. Ugyanis ez a szó nem csak az ellenvetésünket fejezi ki, hanem igazságtartalmat is közvetíthet; azt közvetíti partnerünk felé, hogy hiába kételkedik abban amit tettünk, mi igenis megtettük. Miért fogadnánk el olyan állításokat, melyek nem igazak ránk? Ha ez a helyzet, akkor érdemes hangsúlyt adnunk saját igazunknak.